HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2009. augusztus 25., kedd

Első takaróm: repülőszőnyeg




Nem titkolt szándékom volt, hogy a táborban elkészítsek egy nagyobb takarót is, hiszen túl azon, hogy még a technikai kérdések sem voltak bennem teljesen tiszták, itt minden feltétel adott volt: jókora hely a mintalerakáshoz és a szabadtéri hengergetéshez, sok-sok gyapjú és sok segítőtárs, hiszen a takarókészítés nem igazán egyemberes feladat.
A minta alapötletét egy hagyományos török takaró ihlette, ezt fomáltam át és egészítettem ki, hogy végül egy kicsit mesebeli, "repülőszőnyeges" mintasort kapjak. A mintát egy jókora gyékényre raktam ki, majd természetes barna gyapjúval borítottam.
A kész takaró mérete kb. 1ooX14o cm. A végén gyapjúfonalból vert kötéllel varrtam körbe, és a négy sarkára egy-egy bojtot illesztettem.

2009. augusztus 24., hétfő

Sál merinói gyapjúból, géz alapra



Végre kipróbálhattam a merinói szalaggyapjút is. Ennek a szálai sokkal vékonyabbak, finomabbak, mint a "berkebárány" gyapjáé, így az ebből készült tárgyak is puhábbak, és a gyúrás után sem merevek, ugyanakkor könnyebben belenemezelhető más, laza szövésű anyagba, selyembe, különböző műselymekbe. Ez a sál fehér géz alapra készült. A mintát szürke gyapjúból raktam ki, a géz mindkét oldalára, a szegés fehérből készült. Az összhatás nagyon szép, elegáns hatást eredményezett, így a tábor végéig szorongtam, vajon nem rontom-e el a festéssel. A narancssárga-barna sál szépsége viszont megintcsak Benkő Évát dicséri, hiszen sikerült gyönyörűen megfesteni ezt a darabot is (ilyenkor kétféle festéket kell használni a festéshez, textilfestéket a géz festéséhez és speciális gyapjúfestéket is).

Lila táska


A nyáron résztvettem a sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány által szervezett kézműves táborban. Az egyhetes táborban nagyon sokat lehet tanulni, hiszen rengeteg idő áll az ember rendelkezésére kísérletezgetni, új dolgokat kipróbálni. A nemezelést Tóth-Birtalan Tinka tanította, aki maga is nagyszerű nemezkészítő. A nemezelést többek között Vidák Istvántól és Nagy Maritól, no meg Benkő Évától tanulta, aki Erdély talán leghíresebb "mestere".
Ez a táska volt az első munkám a táborban, a csigaminta alatti rózsaszínes rész gézberakással készült. A táskát fehér gyapjúból nemezeltem meg, majd utólag festettük meg. A végeredmény a már említett Benkő Évát dicséri, ő volt a tábori gyapjúfestő (ő egyébként ebben az évben csuhézást tanított - már amikor nem gyapjút festett). A táska elkészítésének tehnikai érdekessége, hogy egy tojásformájú kartonra készült, majd, amikor már eléggé összeállt a gyapjú, kivágtam a fülrészt. A két megmaradt félkör alakú részt betűrtem a táska belsejébe. A fölső részen kivágom, körbeszegem, majd az egész zsebrészt a táska belsejéhez rögzítem. Készítettem hozzá csigamintás kerámiagombokat is, de még mindig nem sikerült befejeznem a művet.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails