A királylányos képem sikerén felbuzdulva készítettem még egyet, egy kicsit más, rejtelmes hangulatban. Kerete a türkmén nemezek jellegzetes szegélye, a futó kutya. Itt-ott belecsempésztem egy kis merinói gyapjút is, például a virág kitöltőrétege ilyen, a kacskaringók legvége, illetve a haj. A cél igaziból csak az volt, hogy kipróbáljam, hogyan nemezelődik össze a kétféle gyapjú. Mintakitöltésnél nagyon jól működik, szép felületet eredményez, a futókutya motívumban viszont teljesen észrevétlen maradt (a kétféle gyapjút egyszerre festettem, így a színárnyalatuk szinte teljesen megegyező volt), és vonalszerű mintaként, a hajnál a kelleténél jobban beleolvadt a háttérbe. Ezen persze lehetett segíteni, kiemelő varrással. Egy pici hímzés a koronára is került.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése