Kézműves műhely
(nemezelés)
“A szivárványhíd az egyetlen, ahol angyalok és ördögök úgy járnak-kelnek, hogy alig lehet szétismerni őket”
Weöres Sándor: Metamorphosis
A nemezelésben a gyapjúszálak effajta szétismerhetetlensége fogott meg leginkább. Az az átalakulás, ahogy a gyapjúpamacsból erős, széttéphetetlen nemez lesz. És ennek folyamata. A szappanhabos simogatás és a forró vizes gyúrás. A forma születése. A kialakulás.
A kézműves műhelyben ennek a folyamatnak lehetünk részesei. Azt tapasztalhatjuk meg, hogy különböző anyagok (ritka szövésű textilek, fonalak, csipkék, gyöngyök, kavicsok, fadarabok) hogyan nemezelődnek a gyapjúszálak közé, szétismerhetetlenül. Hogyan adhatunk formát a gyapjúcsomónak, és hogyan készíthetünk burkot emlékeinknek, kincseinknek, álmainknak. Hogyan vetülnek a nemezre belső képeink, és hogyan alakít bennünket az alázattal kezelt anyag.
Tervezett technikák, formák:
nap: gyapjúfestés
nap: előpróbák, kísérletek: kő, fadarab benemezelése; anyagok benemezelése, kis nemezlapok és előnemezek készítése; zsinór sodrása
nap: tok készítése: rituális tartók, tokok (lélekőr, titoktartó, emlékburok; telefontartó, pénztárca)
nap: amulett, nyakbavaló
5-6. nap: zsák és zseb (táska, hátizsák)
7-8. nap: kompozíció, falikép
9. naptól: közös alkotás
Az egyes témák margójára további Weöres Sándor-szövegeket ajánlok, formaébresztőként.