HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2012. július 27., péntek

Kalap, macskával


Ezúttal is megkíméllek a mentegetőzéseimtől, hogy nincs időm nemezelni, mostanság nagyon sok egyéb dologgal foglakozom, úgy alakult, hogy kicsit másfele kell koncentráljam az energiámat. Viszont nagyon-nagyon hálás vagyok nektek, hogy kitartotok a blogom mellett, jól esik, hogy többen is tudtomra adtátok ebben az időszakban, hogy olvasgatjátok - jobb híján - a régi bejegyzéseimet. Azért lesznek majd újdonságok, megígérem, sort kerítek a bemutatásukra!

Ha én nem is nemezeltem az utóbbi időben- nemezelt más nálam szorgalmasan. A "tanítványomról" azt szeretném elmondani, hogy eddig még nem foglalkozott vizes nemezeléssel, illetve egyszer próbálta- de sehogysem állt össze a gyapjú.   No, ezt most már nem engedtük meg a gyapjúpajtásnak, születtek is olyan szép dolgok, hogy csuda. Ez a kalap az ötödik alkalommal készült, és a kalapkészítés rejtelmén túl az előnemezes mintázást is tanultuk. Készítettünk egy kis darab előnemezt, vagyis egy olyan lapocskát, amelyet csak egy picit nemezeltünk meg, annyira csak, hogy a szálak kezdjenek éppen összekapaszkodni, de még képesek legyenek az újabb rétegbe beépülni:


 Ebből kivágta Erika a cicaformát:


...amit aztán ráhelyeztünk a sablonra, a farkinca pedig gyapjúfonalból  készül:


Itt már fel van vágva a kalap, amelybe már bele is van épülve a minta:


A három óra végén ennyire lett kész a kalap, ami egyébként az Erika kisfiának készül:

Én nagyon kíváncsi vagyok a további alakulására!

2012. július 9., hétfő

Lilla, a burokban született

Az amerikai és nyugat-európai nemezelőkre jellemző, hogy különböző furfangokkal próbálják lerövidíteni a gyapjú összenemezelődésének fáradtságos folyamatát. Nekem is vannak néha ilyen gondolataim, hogy de jó lenne egy-egy fázisnál megnyomni egy gombot, mialatt az a valami elkészítené a nemezt, én meg nyugodtan mondókázhatnék a gyerekeimmel (sajnos, be kell vallanom, nekem a kettő egyszerre sehogy sem megy... ). Egy szakkönyvben bukkantam egy elejtett félmondatra, miszerint harisnyába kötözött gyapjúgombócból pikk-pakk labda lesz a mosógépben. Felcsillant a szemem, hogy ki kell ezt próbálnom. 3 labdán teszteltem a metódust: az első csak alig volt összesimogatva, a második szálait annyira nemezeltem össze, hogy két ujjal összecsippentve még meg lehetett cibálni, a harmadik pedig úgy háromnegyedig volt kész, az összecsippentett szálak már nem emelkedtek el a labda többi részéről. Ezeket csavartam harisnyaszárba, majd tettem mosógépbe, intenzív mosásra, 6o fokon. Az első förtelmes lett, hatalmas gödrökkel és barázdákkal, a második kettőnek a felülete lett csúnyácska. Szerintem ez nem működik, és némi elégtétellel tudtam arra gondolni, hogy lám-lám, nem hiába dolgoztam mostanig annyit egy-egy babafejen.
És amikor már-már teljesen leírtam volna ezt a harisnyás mosást, bekattant valami: hát persze, a kész nemezt lehet így kicentrifugálni, sőt mosni, hát persze, hogy is nem nekem jutott ez eszembe!

A próbaalany Lilla volt, miután teljesen elkészült, és mivel tömör a feje és a teste is, nehezen tudtam volna kiszárítani, betettem egy rövid programra a mosógépbe, 3o fokon. Teljesen meghatódtam a látványtól, amikor kijött a gépből...  




LinkWithin

Related Posts with Thumbnails