A tető

Sok kedves levelet kapok mostanában, és ezeknek mind-mind nagyon örülök. Leginkább azért, mert olyanok írnak, akik régóta dédelgetnek egy-egy ház-álmot, és most, hogy kiderült, mi valami hasonlót valósítottunk meg, úgy érzem, segítenem kell ezeket az álmokat valóra válni.

Szia!

Ne haragudj, hogy így ismeretlenül Rád írok, de:
Egy kedves barátunkon keresztül láttam a csodás szalmabála házatokat. Először is gratulálunk, nagyon-nagyon szép lett. Mi is épp egy szalmabála ház építésének a kezdetén vagyunk férjemmel, és ezért is kerestelek meg. Mi is "reciprocal roof"- tetőt, avagy mandala tetőt szeretnénk, és érdeklődnénk, hogy ti magatok csináltátok, vagy volt ácsmester, aki járatos volt ebben és segített? Szóval ne haragudj a zavarásért, kívánunk nagyon szép napot:
Ágnes

Kedves Ágnes!

Sok évvel ezelőtt mi is csodálattal fedeztük fel az egymást tartó gerendaszerkezetű tetőket. Van néhány híres példa rá, és Európa- illetve Amerika szerte sok ház épült így, és annak is utánajártunk, hogy ez nem egy új keletű találmány, egészen ősi példák is vannak rá. Az az alapelve, hogy a körkörösen egymásra terhelt gerendák megtartják egymást. Ki is próbáltuk, kiraktuk gyufaszálból. Működött. Beleszerettünk, ilyent akartunk. 

Akkor még mi is ácsokban gondolkoztunk. De mivel itt a környéken még egyetlen ilyen tető sem épült, tudtuk, egymást tartó gerendaszerkezetben tapasztalt ácsot nem találunk. De volt egy nagyon ügyes ács-csapat, akik nyitottak voltak az eszement ötletünkre, és, mivel eredetileg kerti vityillónak szántuk ezt a házat, sokat nem vacilláltak, belevágtak a szerkezet megépítésébe. A férjem is velük dolgozott, amikor tehette. Kirakta nekik botokból ezt a szerkezetet, ráállt, megbírta a súlyát. Utólag bevallotta az egyik ács, hogy amikor hazament, ő is kirakta, kipróbálta, mert látta, de nem jött, hogy elhiggye. 

Neki is működött, és megcsinálták nagyban is:

A fényképen látszik, hogy középen fel kell támasztani egy gerendával, amit végül, amikor az utolsó gerenda bekerült az első alá, ki lehet venni. Mivel a nyitások túl nagyok voltak a gerendák között, kipótoltuk egy-egy plusz gerendával:

És ennyire büszkék voltak a kedves ácsaink, akikre azóta is hálával gondolunk, mert nem csak nem röhögtek ki, de jókedvvel, lelkesedéssel, kíváncsisággal építettek, és azt gondolom, ez az egyik legfontosabb egy háznál:

 Amikor megtoldottuk a szerkezetet (csak a váz volt meg még akkor is), azt a szerkezetet és azt a tetőt már a férjem építette, a barátainkkal.

Ágnes, kedves, csak arra biztatnálak, hogy keressétek meg azt a nagyon tapasztalt ácsot, aki mer kísérletezni, kihívásnak és örömmel megoldandó feladatnak érzi az új dolgokat. Ne hagyjátok, hogy bárki is lebeszéljen a dédelgetett álmokról: mindenre van megoldás. Lehet, nem egyszerre bukkan majd fel. Lehet, bizonyos dolgokra évekig kell várni. De nagyon meg fogja érni!

Szeretettel:

Móni

Mennyibe kerül(t)?

Az egyik leggyakrabban felbukkanó kérdés, ha a szalmaházunkról esik szó. Az első alkalmakkor olyan furcsa, hasbavágás-érzésem volt. És nem tudtam válaszolni. A kérdezők meg azt nem értették, hogy én miért nem tudom egyből a választ. 

- Csak úgy körülbelül- biztattak, nem kell pontosan.

Mennyi?

Sokat gondolkodtam ezen a kérdésen. Miért nem tudom én, és miért szeretnék tudni ők? 

Miért nem tudom, pedig valahogy úgy alakult, hogy a pénz jelentős része az egész építkezés alatt megfordult az én kezemben is. Miért nem adtam össze, számítottam ki, vezettem füzetbe, miért nem?

Ez a ház az álmunk volt, nagyon szerettük volna, bár nem volt rá túl sok pénzünk, de ami volt, azt mind ráköltöttük.

Szóval legszívesebben azt válaszolnám, hogy minden pénzt megér.

Ez az öröm például, hogy a kicsi kályha fűt annyit a mínusz huszonvalahány fokban, hogy lehessen a nagyot építeni.

Vagy hogy a nagy már fűt annyit, hogy ott lehessen aludni...

Ebben a házban szinte mindent vagy mi, vagy a barátaink, ismerőseink, önkéntes segítők terveztek és csináltak meg. A felhasznált anyagok legtöbbje vagy ingyen, vagy leértékelve, olcsón, használtan, turkálóból, csak vagy jókor voltunk jó helyen alapján került a házunkba. Viszont sok olyan is volt, amit meg kellett venni, azonnal, és az árát nem nézve, mert különben nagyon elakasztotta volna az építkezés menetét.

A neten nagyon sok link kering szalmaházakról, vályogházakról, földházakról, amik sokkolóan kevés pénzbe kerülnek. 150 fontba, 300 dollárba... igen, végül is a mi házunkhoz való szalmabála is 450 lejnyi (100 Euró) összegbe került, de ez még messze nem elég a házhoz.
Legutóbb egy Bukarest melletti vályogházról olvastam, a kb. 60 négyzetméteres belterületű ház ára megközelítőleg 28.000 Euró. Ennyi lehet, ha valaki más építi fel, új anyagokból és munkadíjjal együtt.

Utánaszámoltam, nagyságrendileg mennyibe is került a mi kb. 95 négyzetméter hasznos belterű szalmaházunk. Ez többnyire csak az anyagköltséget fedi, de erről már volt szó :).

A szerkezetkész állapotig, tavaly nyárig kb. 45.000 lejnyi (10.000 Euró) összeget költöttünk.
Ebben benne volt az engedélyeztetés, a faszerkezet, a talapzat, az alsó szigetelés, a szalmabálák, a belső téglafalak, az ablakok (a tetőablakokat kivéve), a tapasztások és a zöldtető (itt a fóliaszigetelés az, ami számottevő összegbe került), az emésztőgödör, a víz és a villany elvezetése a házig.
A további építkezés költsége még kb. 36.000 lej (8.000 Euró) volt, ebből legtöbb a villany, víz és a fűtésszerelésre ment, a többi a belső burkolatokra, ajtókra, a tető belső szigetelésére és burkolására, a tetőablakokra, illetve a hiányzó bútordarabokra, elektromos berendezésre. Meg egy csomó előre nem látott apró-cseprő dologra. Most tehát megközelítőleg 18.000 Eurónál, 80.000 lejnél tartunk. Ez az összeg egy nagyon lepukkant és nagyon rossz helyen lévő két szobás tömbházlakás vagy egy nagyon puccos garzon ára. Hát, azért össze sem hasonlítható...

Hogyhogy szalmaház?

Kívülről már valóban nem látszik, hol is a szalma a házban. Két típusú szalmaházat építenek, az egyik szerkezet nélküli, csak egymásra rakják és egymáshoz rögzítik a szalmabálákat, és utólag ráemelik a kész tetőt. Ekkor valamennyit roskadnak a falak, utána viszont elbírják a terhet. Ki lehet vágni az ablakokat-ajtókat, be kell tapasztani, és kész is a ház...

Nálunk fele nem tudom, hogy lehetne engedélyeztetni ezt a típusú házat, mi mindenesetre az egyszerűbb utat választottuk (az engedélyeztetés szempontjából egyszerűbbet, amúgy ez a munkásabbik): gerendaszerkezetet építettünk, és a szalmabála igazából csak kitöltő szerepet játszik. Így könnyűszerkezetes házként van engedélyeztetve.

 A szalmabálák mogyorókarókkal vannak megszilárdítva, és raklapcsomagoló-szalaggal átkötve, de erről majd bővebben is írhatok.

A falakat agyagos-szalmatörekes anyaggal tapasztottuk. Az utolsó képen 2 rétegnyi tapasztás van rajta, hiányzik az utolsó, ún. simító tapasztás, amibe már nem kerül szalma, és szép, sima felületet eredményez, amilyen a belső falfelületeken is van.

Házikónk

Nagyon el voltam havazva mostanság, de nem tétlenkedtem, hendimédi került ki ismét a kezemből, egy ház. 

Na jó, nem csak az én kezemből, és ki se adjuk a kezünkből, meg amúgy sincs még kész. Megmutatni is csak most tudom, de legalább már elrendeződtek nagyjából a dolgok a március elsejei Nagy Költözés óta. 

Szóval egy pár kép, szeretettel:

A legfrissebb látkép, gyomlálni még nem volt időm a tetőn. Fűszerkertem viszont már van, sőt,

még teraszkám is.

Látkép a nappaliról és a kályhaegyüttesről, jobbról mellette a háló, balról a fürdőszoba.

 Ez meg a másik oldalról

És ez itt a gyerekszoba.

Nos, ennyire lett kész, de folyamatosan dolgozgatunk rajta. És ha már dolgozgatunk, és a fényképezőgépünk is megjavult, most már fogok írni róla itt is :)