HENDIMÉDI

HENDIMÉDI
Egyiptomban kínálta így portékáját egy arab árus: this is all "hendimédi". Kedves mondásunk maradt azóta is.

2015. július 17., péntek


Öt év után újra a Minimum Party-n... és hogy mivel kísérletezünk a kézműves műhelyben?

A füvek emlékezete – kézműves műhely Lázár Mónika (Csíkszereda) vezetésével


Valahol, odafenn éjszakánként apró, törékeny lények festik a növényeket, hogy reggelre csodaszépen zöldelljenek, sárgálljanak, kékelljenek, lilálljanak. Néha titokban más, sziporkázó színeket is kevernek. Csak úgy, a maguk szórakozására. Aztán, hogy reggel senki ne vegye észre a turpisságot, a növények belsejébe töltögetik. Mi az, amire ebből egy növény emlékszik? És mi az, ami előhívható a memóriájából? Különböző, vadon élő növények leveleit gyűjtjük, majd titkos szerek segítségével gőz fölött textilre nyomtatjuk.




2015. február 3., kedd

Lámpaernyő, a Boldog Új Évért

Mint minden, ami az elmúlt években kikerült a kezem alól, ez a lámpaernyő is hosszasan érlelődött bennem. Mivel nagyon kevés idő jut nemezelésre, sajnos elveszítette a spontaneitását az egész folyamat, de így legalább ami elkészül, az tényleg nagyon fontos. Ha nem látok magam előtt egy 8-1o órás egybefüggő szabad időt, már inkább nem is fogok bele semmibe. Karácsony után végre lett pár szabad napom, így gyorsan előszedtem a gyapjúkat, és hozzáláttam tervezni, méricskélni, rajzolni.



Egy olyan lámpaernyőt szerettem volna a hálóba, ami nem sötétíti le nagyon az égő fényét, de azért színes is és érdekes is... Ezért egy kisebb, fehér ernyőt terveztem, meg egy nagyobb színeset, amin átviláglik a fény. Merinó gyapjúból dolgoztam, a pöttyöcskék színes üveglapok, a nagyobbakat nemezelés után ki is vettem az ernyőből, és csak a "gödröcskék" maradtak, érdekes, izgalmas felületet kölcsönözve az ernyőnek.

A két ernyőt a nyaki részen egybeépítettem, a fehér részt selyem sávokkal díszítettem, a külső ernyő mintáját pedig a már említett üveglapocskák segítségével alakítottam ki, a nyaki részt narancssárga "szöszökkel" pöttyöztem. Keményítővel egy picit merevítettem még rajta, de valójában már a nemez maga jó tartású, kemény lett. Napokig szárítgattam, babusgattam, és nagyon-nagyon boldog voltam, hogy elkészült.

A felfogatásán még kell egy picit gondolkodnom, de már használatba vettük:


Közelről ilyen a felület. Nagyon szeretem, ahogy sötétben a meleg, narancsos fény kiszűrődik a pöttyökön:


 Alulról pedig ilyen, valahogy még a foglalatot kellene lennébb engedni, de az már meghalad engem:













És ilyen az összkép:


LinkWithin

Related Posts with Thumbnails